Kék cinege csoport

A 2020-2021-es nevelési évben középső csoport.

„Farsang van, Farsang van! Járjuk a táncot gyorsabban! „

Farsang a Kék Cinege csoportban

A tél kiemelten kedvelt, várva várt ünnepe a gyerekek körében a Farsang. Ezt az ünnepkört a maskarás, álarcos karneváli forgatag, a mulatozás, a tánc, a lakmározás és a felszabadult öröm, a hangoskodás jellemzi, mellyel jelképesen elűzzük a telet. Ezt a hangulatot szerettük volna megidézni a héten tartott programjainkkal.

HÉTFŐN saját készítésű álarcainkkal idéztük fel a farsangi hagyományokat. Játszottunk, meséltünk (Az ördög hídja), táncoltunk (Hopp, Juliska), körjátékoztunk (Ha megfogom az ördögöt...), álarcot készítettünk.

KEDDEN állatok képében köszöntöttük egymást. Ámulattal hallgattuk a Magyar Népmesékből ismert Csókalányok történetét, és hogy mekkora galibát okozott a hangoskodás. Végül szerencsére minden jól alakult. A tornaszobába is jelmezekben mehettünk le és csupa érdekes játékot játszottunk: karikát továbbítottunk láncban és guggolásból saját testen átemelve. A „Mókusok, ki a házból!”-ban már rutinosan mozogtunk. Megtanultuk a vonalon haladva a keresztező ugrást. Százlábúként álltunk a sorban, sőt akadálypályát is így tudtunk kerülgetéssel, fel-le, és átlépéssekkel teljesíteni, hogy együtt mozgott a csapat!

SZERDÁN szebbnél szebb királylányok, hercegnők és bátor lovagok lepték el a csoportszobát! A királykisasszony jegyei c. mese jó tanulsággal szolgált azok számára, akik szeretnék elnyerni a királylány kezét és a fele királyságot! A varázserejű gyűrűket is mindenki felpróbálhatta, elmesélhette, hogy az ő gyűrűje milyen, sőt még egy dalt is tanultunk, a legszebb gyűrűt körbeadva! (Csön-csön gyűrű). A lovagi torna után (bajvívás) elfoglalhatta mindenki az őt megillető helyét a Székfoglalóban (már akinek jutott), majd a vígadalmat egy nagy királyi báli össztánccal zártuk (Itt a farsang, áll a bál).

CSÜTÖRTÖK mindenki olyan jelmezt húzhatott, amilyet akart. Egyesével felállva a „pódiumra” bemutatkoztunk, majd Indie kutyust is megleptük, mikor Pókemberként, Méhecskeként és egyéb maskarásként mentünk játszani vele a kutyaterápiás foglalkozásra.

PÉNTEKEN volt a farsang "mulatozós" része. Elővettük a hangszereinket, hangoskodással, csujogatókkal elűztük a telet.Tánc (Hopp, Juliska, Daniéknál a legények, Vékony vászon lepedő) zenehallgatás (Kiskalász: Százlábú), játékok (célbadobás, bekötött szemmel eltalálni valahova), vidám vetélkedők (cső-tánc párban, páros futás összekötött lábbal), sorversenyek (futás ping-pong labda-egyensúlyozással) emelték a hangulatot.

A mulatságot falatozással zártuk.

Várkonyi Vera: Fehérszakállú

(avagy beszámoló a Mikulásról)

Kékcinegék ajkán csupa sóhaj,

Oly lassan telik már az idő,

Régóta vártuk a fehérszakállút,

A mi óvodánkba vajon mikor jő?

Mondom a Száncsengőt, ahogy mások,

Szinte már hallom a csilingelést!

„Hullik a völgyben a pelyhe a hónak” -

hangzik a csoporttól az éneklés.

Fénylik a csizmánk, rég kipucoltuk

Hallod-e már a vidám kopogást?

Ígérem, jó leszek eztán már mindig, 

Csak kérem, hogy jöjjön el a Mikulás!

Húzok egy széket a kisház mellé

Az udvaron elfér a nagy batyu is,

Hó ugyan nincs, de a szánkóját húzzuk,

És segít a kedves óvó nénim is!

Messziről jött, kicsit hagyom pihenni,

de közben azért kérdezgetem őt,

hogy van és mit hozott, jön-e még máskor

mert ő biztos, tudja a jövőt.

Nézem a kezét, mely megsimogatna

A mosolya kedvesen int énfelém

Érzem, már jó leszek eztán mindig,

Van, aki rossz, de az biztos nem én.

Kezében csomag, most épp felém nyújtja

Én megköszönöm, mikor elfogadom

Gyere el máskor is fehérszakállú!

Én itt várlak majd a kis udvaron.

MÁRTON NAP A KÉKCINEGÉKNÉL

Nagyon vártuk már November 11-ét. Minden évben izgatottan készülünk a megünneplésére. Idén sem volt ez másképp. Csak azt sajnáltuk, hogy az ünneplés most szűk körben, (majdnem) zárt ajtók mögött zajlott. De ez sem vette el a kedvünket! A lámpások készítése meghozta a várt hangulatot. A színes papírcsíkok felragasztása után a led-mécsesek meggyújtásával kezdetét vette az ünnep. Megismertük Szent Márton történetét. Kis képek sorba rakásával követtük a történetet, amit később mi magunk is eljátszottunk. A mi Mártonunk (H. Marci) öltözött be katonának, aki köpenyét jószívűen megosztotta a koldussal. A fejdíszünket felvéve libává változtunk, akik elrejtették Mártont. De a hangos gágogásunk végül elárulta, hol van, így végül püspökké választották az emberek a jótevőjüket. Hogy a kis libák ne maradjanak éhesek, megetettük őket, miközben énekeltük nekik, hogy „Egyél, libám, egyél már...” Egy esernyőből szóródtak ki a zöld magocska-labdák, amiket össze kellett szedni, s akinek több sikerült, az a csapat nyert. Aztán kiszámoltuk, ki melyik fejdíszt kapja („Egy petty, libapetty...”), hogy végre libasorba állhassunk. Magunkhoz véve lámpásainkat, bejártuk az óvodát. 100 liba egy sorba…! - zengett a hangunk a folyosókon! Visszaérve a terembe célbadobóztunk, majd összeraktuk a libás társasjátékot. Aki szeretett volna, még készíthetett libás képet. Mindenki nagyon jól érezte magát, s hogy Márton szeretetének fénye kitartson a sötét téli hónapokon is, a lámpásunkat hazavittük, hogy otthon is ragyogjon.

Márton-nap a Kékcinegéknél

November 11-én ünnepeljük a Márton-napot az óvodában. Nevét Szent Mártonról kapta, aki a római hadsereg katonájaként teljesített szolgálatot, mikor észrevett egy koldust, aki nagyon fázott. Kettévágta köpenyét, s nekiadta. Jócselekedeteinek hamar híre ment a városban, s az emberek püspöknek szerették volna megválasztani. De Márton szerény ember volt, ezért elrejtőzött előlük a libák közé. De a libák elárulták gágogásukkal, így Mártont püspökké, majd később szentté avatták.

Az óvodások a jószívű lovaskatonára emlékeznek – mint a felebaráti szeretet szimbólumára. Így ünneplik a Márton-napot a fény, a melegség és az egymás iránti szeretet jegyében.

Fényt adó lámpásainkat már az előző napokban elkezdjük készíteni.

A gyerekeknek illusztrálva meséljük el Márton történetét, melyet megismerve később ők maguk is eljátszhatnak.

A korábban készült libás fejdíszeket kiszámolóval kapják meg: (Egy petty, libapetty)

A libasor gyakorlása ilyenkor kötelező! Hogy ki hol állt a libasorban? Ezt megjegyezni – jó kis memória-gyakorló játék!

Előkerülnek a libás kirakók, társas és ügyességi játékok (célba dobás, páros futás, lufi-tánc, labda-szedegető, kukorica-csipegető).

Felidézzük Lúdas Matyi történetét (mese), mondókázunk, hogy gyakoroljuk az egyenletes lüktetést: (Nincs szebb madár, mint a lúd) majd választunk egy verset, amit megtanulhatunk: (Tordon Ákos: Libasorban; Róka fogta liba). 

Felidézzük a tavaly tanult dalt: (Hatan vannak a mi ludaink)

Megetetjük a kis libákat: (Egyél libám, egyél már!)

Felelgetős daljátékkal hívogatjuk haza a libuskákat: (Gyertek haza, ludaim!)

Majd egy izgalmas körjátékkal fogócskázunk: (Jön a róka, ne nézz hátra!)

Ha táncolni támad kedvünk, Molnár Orsi dalára (100 liba egy sorba) egy jót mulatunk!

Az öltözőtérben látható galériánkat ilyenkor különböző technikával készült libás és tökös alkotásokkal díszítjük.

A csoport ünneplését követően az előző évhez hasonlóan lámpásainkkal a kézben, énekelve körbejárjuk majd az udvart a többi csoporttal együtt ünnepelve.

Kedves kis Kékcinkéink!

 „Vége van a nyárnak / Hűvös szelek járnak /

   Nagy bánata van a cinege madárnak /

   Szeretne elmenni / Ő is útra kelni, de

   cipőt az árva sehol sem tud venni...”

Remélem, ti már megtaláltátok az óvodai kis cipőtöket, és örömmel készülődtök, hiszen hamarosan újra találkozunk a Csicsergő oviban!

Nagyon várunk benneteket a megszokott termetekben, amit Aranka néni rendezgetett-fényesítgetett, amíg otthon voltatok. Elárulok egy titkot: még új ágyatok is lesz! Sőt, ha megnézitek a polcokat, új játékokat is találtok majd! De ami még izgalmasabb: találkozhattok a régi játszótársaitokkal.

Képzeljétek, lesz még egy óvó nénitek, aki velem együtt gondoskodni fog rólatok: Ildikó néninek hívják. Biztosan hamar megismeritek és megszeretitek egymást!

Nagyon rég nem találkoztunk…  hiányoztatok! Sok idő telt el azóta. Gondolom rengeteget nőttetek és sok élménnyel gazdagodtatok a nyáron. Mennyi mesélnivalónk lesz egymásnak…!

Szeretettel vár titeket: Vera néni, Ildikó néni és Aranka néni